Élő szénraktárként működnek a tengericsillagok

Pisaster tengericsillag

Ajánlat

• Ötödét tárolhatná Magyarország a Föld szén-dioxid-kibocsátásának
• Támadják a Shell üvegházgáz-raktározási tervét
• A szénszennyezés sötét oldala

OK.hu

A tengerfenék lakói, amelyek ismertebb képviselői a tengericsillagok, tengeri uborkák és tengeri sünök, évente mintegy 0,1 gigatonna (milliárd tonna) szenet használnak fel, elsősorban meszes vázuk felépítéséhez. Ez tekintélyes "szénraktárrá" teszi őket - mutattak rá a Southamptoni Egyetem kutatói az ESA Ecological Monographs című szaklapban megjelent tanulmányukban. Eredményeik szerint a tüskésbőrűek (Echinodermata) számottevő mértékben képesek hasznosítani a szenet.

A talajlakókhoz képest a pelágikus - tehát a nyílt vízben élő - élőlények, elsősorban a fitoplanktonok 0,4 és 1,8 gigatonna közötti szenet nyelnek el évente. Az emberek ezzel szemben összesen 5,5 gigatonna körüli szénmennyiséget lehelnek ki a levegőbe minden évben, szén-dioxid formájában.


Porrá őrölték a tesztalanyokat

Mario Lebrato és csapata először azt vizsgálta, hogy mennyi kalcium-karbonátot, vagyis mészkövet hasznosítanak a kifejlett tüskésbőrűek, illetve mi történik a mésszel, miután az állatok elpusztulnak. Az Atlanti-óceán legkülönbözőbb helyszíneiről számtalan tüskésbőrűt gyűjtöttek be, megtisztogatták, majd lefagyasztották őket, végül porrá őrölték és kielemezték a maradványokat. Mind kiderült, a tüskésbőrűek mészkőtermeléséért a tengerfelszín és a 800 méteres mélység között elő élőlények felelősek.
 
A kiszámolt szénmennyiséget felszorozták a Földön található tüskésbőrűek becsült állományával. Az eredmény más kutatókat is meglepett. Egyesek szerint az elnyelt szénmennyiség még ennél több is lehet, mivel az Egyenlítő környékén jóval több tüskésbőrű él, csak őket még gyakorlatilag nem kutatta senki sem.