Öt nappal lehetett volna előrejelezni, hogy a Nargis tájfun lecsap Burmára, ha már 2008-ban a kutatók rendelkezésére állt volna az az új modell, amit a NASA szuperszámítógépén futtattak le most. A Nargis 100 ezer ember halálát okozta.

Éppen az atlanti térség hurrikánszezonjának közepén járunk, ami június elsejétől november 30-ig tart. A trópusi ciklonok előrejelzése mindig nagy kihívás elé állítja a meteorológusokat.

A tájfunok kialakulásának jobb megértése érdekében egy 2008-as indiai tájfun modellezését és a trópusi ciklon előrejelzését tűzték ki célul a NASA kutatói, amihez egy nagy teljesítményű szuperszámítógépen futtattak le egy új előrejelzési modellt. (A modellt bemutató videót itt lehet megnézni.)

A Nargis nevű ciklon az Indiával határos Burmára (hivatalos nevén a Mianmari Unióra) csapott le 2008. május 2-án 165 kilométer/órás széllel és a vihar által felkorbácsolt hullámokkal. Ez volt történelem egyik legtöbb halálos áldozattal járó tájfunja: több mint 100 000 ember pusztulását okozta. Ez volt a ország legnagyobb természeti katasztrófája.

^{Katasztrófát okozott a Nargis Burmában}

Nincs elég mérési adat az jó előrejelzésekhez

A Bengáli-öböl vize fölötti légkör szimulálásához Bo-wen Shen, a Marylandi Egyetem szakembere a NASA Pleiades szuperszámítógépét használta (a hurrikánok a meleg tengervíz párolgásából nyerik az energiájukat; a NASA szupergépét a Fiastyúk csillagképről nevezték el). Ez a kutatás segíthet a tudósoknak jobban megérteni, hogyan lehet előrejelezni az ilyen nagy erejű viharokat, különösen ebben a régióban, ahol a meteorológiai előrejelzést és a ciklonok megfigyelését akadályozza a mérési adatok hiánya.

"Ahhoz, hogy minél több életet menthessünk meg, az előrejelzőknek a lehető legjobb és legpontosabb figyelmeztetést kell megadniuk arról, hol és mikor csap le a legerősebb szél és a vihardagály, vagy hol a legvalószínűbb a földcsuszamlás" - mondták a kutatók.

A hurrikán-előrejelzéshez elengedhetetlenül szükséges egy olyan modellt alkotni, ami megadja a légkör kezdeti állapotát: a levegő hőmérsékletét, a szélsebességet és a levegő nedvességtartalmát. Ami igazán megnehezíti a szimulációt, az az, hogy a számítógépes modellnek - ahogy a virtuális ciklon fejlődik - figyelembe kell vennie az összes paraméter változását és egymással való kapcsolatát is. Ezért kell a modell futtatásához szuperszámítógépet alkalmazni.
 
A szimuláció elvégzése után Shen és munkatársai összehasonlították az eredményeket a ma Nargis tájfunról készült 2008-as megfigyelésekkel. A kapott adatok azt mutatják, hogy a modell öt nappal tudta volna előre jelezni a vihar kialakulását.

Ezt a modellt a jövőben kialakuló ciklonokra is lehet majd alkalmazni, de ehhez tovább kell folytatniuk a fejlesztéseket és a szimulációkat a NASA és a NOAA (Nemzeti Éghajlati Adatközpont, National Oceanic and Atmospheric Administration) munkatársainak.