Hamisak azok a remények, amelyek szerint a 2060-as évekre jórészt elfogyó kőolajat a másik fontos energiahordozóval, a szénnel lehetne pótolni. A világ gyárközpontjává vált Kína olyan ütemben pusztítja a szenet, hogy ugyanúgy megugorhat az ára, mint ahogyan az olajé az utóbbi évtizedben.

Korábbi, Mennyi maradt még a Földből? című cikkünkből kiderült, hogy a kitermelhető kőszén 90 százaléka körülbelül 2070-re fogy majd el. Számos ország energiapolitikáját viszont addig is felboríthatja az, ha a következő évtizedekben jelentősen megdrágul a szén.

E fontos energiahordozó árnövekedése minden iparágban érezteti a hatását, márpedig hibás az a feltételezés, hogy a szén olcsó marad - állítja a Nature tudományos hetilap szerdán megjelenő számában két kaliforniai kutató, Richard Heinberg és David Fridley. Az olcsó kőolajjal kapcsolatban hasonló kételyek merültek fel a szakértők között az 1990-es évek végén, mint most a szénnel. Jelenleg 80 dollár körül mozog egy hordó kőolaj, ami háromszor annyi, mint amennyit a hivatalos becslések az 1990-es években maximális árként előre jeleztek. (Szintén nőttek a költségei az új lelőhelyek feltárásának és a kitermelésnek is.)

A két kutató állításait elsősorban több, az utóbbi három évben megjelent elemzésre alapozza, amelyek központi állítása egybehangzóan a következő: a felhasználható szénkincs mennyisége kisebb, mint ahogy korábban a geológusok becsülték. A legpesszimistább becslés az Energy szakfolyóirat 2010 augusztusi számában jelent meg. A korábbi kitermelések adatait elemző cikk szerint a világszerte működő bányákból kinyerhető szén mennyisége már 2011-ben eléri a történelmi csúcsot.

A szénfaló Kína

A szén drágulásának másik oka a kereslet folyamatos növekedése - ennek hátterében főként az áll, hogy Kína lett a világ talán legfontosabb gyártóközpontja. Míg az 1990-es években évi 0,45%-kal nőtt a szén iránti kereslet szerte a világban, 2000 óta már évi 3,8%-ra emelkedett. A Kínai Népköztársaság egyben a világ legnagyobb szénkitermelője - a teljes szénmennyiség 40%-át bányásszák Kínában - és a legnagyobb fogyasztója is.

Ezzel együtt nehéz pontosan megbecsülni, mennyi gazdaságosan kitermelhető kőszén áll a fosszilis tüzelőanyagokra alapozott világgazdaság kiszolgálására - ismerik el a Nature-ben közlő kutatók. A kínai illetékesek, pontosabban a pekingi föld- és erőforrásügyi minisztérium 2000-2010-es felmérésekre hivatkozva azt állítja, hogy a népköztársaságnak elegendő széntartalékai vannak felfűtött gazdasága további működtetésére. E szerint az ország a világ második legnagyobb, 187 milliárd tonnás szénvagyona fölött rendelkezik, ami a 2009-es hárommilliárd tonnás felhasználással számolva még 62 évig elég (a széntartalékok toplistájának első helyén az USA áll).

^{A kitermelhető szénmennyiség 2008-ban a tíz legnagyobb kitermelő ország jelentései szerint (forrás: Nature, az Energia Világtanács nyomán). A jobb minőségű szenek - közte a magasabb bitumentartalmúak és az antracit, az ábrán szürkével jelölve - fogynak el hamarabb}

A két, a legnagyobb szénvagyonnal rendelkező ország között különbség van abban, mennyire bonyolult kitermelni a szenet. Az USA szénvagyonának számottevő része elérhető külszíni fejtéssel, míg a kínai szén 90%-át már most is ezer méter mélységű aknákból kell a felszínre hozni. Heinberg és Fridley becslései szerint a kínai szénvagyon kinyerése egy idő után olyan technológiai nehézségeket vet föl, hogy nem lesz más megoldás, mint bezárni a gazdaságtalanná váló bányákat (mint ahogy az Magyarországon is történik: az utolsó mélyművelésű szénbánya, a márkushegyi december 31-én zár be).

De mikortól is lehet széndrágulásra számítani? A jövőbeli kitermelés meghatározására először King Hubbert geofizikus vetítette ki a kibányászott mennyiséget mutató történelmi adatokat. Hubbert a módszert először az USA kőolajvagyonára alkalmazta, így sikerrel jelezte előre, hogy az Államokban az 1970-es évek elején tetőzik az olajkitermelés. Ugyanezzel a módszerrel két kínai akadémikus, Tao és Li 2007-ben azt jelentette be, hogy a 187 milliárd tonnás szénvagyon kitermelése már 2025-ben eléri a csúcsot. Az azután kinyert szén minősége már bizonytalanná válik, kibányászásának ára emelkedni fog.

Mikor érik el a kitermelési csúcsot?

A kitermelési csúcsok meghatározása attól is függ, melyik hivatalos adatot tekintjük kiindulópontnak. A kínai illetékesek 1992-ben azt közölték az Energia Világtanáccsal, hogy az ország szénvagyona 114,5 milliárd tonnára rúg. A berlini Energy Watch Group kutatócsoport ebből kiindulva azzal számol, hogy a csúcs már 2015-ben bekövetkezik, és 2020-tól gyors ütemben csökken a kitermelés.

Szintén a drágulásról szóló előrejelzéseket támasztja alá, hogy folyamatosan nő az igény erre az energiahordozóra. A kínai energiakutató intézet előrejelzése szerint a jelenlegi 3 milliárd tonnán túl további 700-1000 millió tonnával nő meg az ország szénigénye 2020-ra, ami máris 33 évnyire csökkenti a széntartalékot. Amennyiben a következő évtizedekben a felhasználás a kínai gazdaság tervezett növekedésével párhuzamosan bővül, akkor mindössze 19 évnyire lesz elég a szénvagyon.

A világ óriás szénfelhasználójának ráadásul nehéz lesz lemondania erről az energiahordozóról. A Kínában kitermelt szén fele az erőművekben ég el (az áram 80%-át hőerőművek termelik), míg további 16%-ot a világ legnagyobbjának számító vas- és acélipara használ fel. Észak-Kínában több százmillió ember télen szénnel fűt (ez 6%-a az összkitermelésnek). A maradék 28%-ot a cement- és a vegyipar használja fel. Noha az ország gyors ütemben bővíti földgázfelhasználását, csak a fűtésre használt szén kiváltása megduplázná az 1,33 milliárdos ország gázfogyasztását.

Ezen felül a kínai kormányzat a következő tizenöt évben további 350 millióval tervezni növelni a városi lakosság számát, amihez gyors ütemben építkezni kell, s ehhez cement, acél, alumínium és réz szükséges - mindehhez pedig szén. A következő évtizedben Kína a gazdasági növekedés és a városiasodás miatt 700 millió tonna szenet fog felhasználni, feltéve, ha egyúttal az ambíciózus energiatakarékossági és alternatív energiaforrásokról szóló terveit is megvalósítja.

Az import sem megoldás

Számíthat-e szénbehozatalra Kína, ha már a saját tartalékai elkezdenek kimerülni? Nincs rá garancia - válaszolják a Nature szerzői. A legnagyobb, évi egymilliárd tonnát a felszínre hozó USA saját maga használja fel a szenet. A legnagyobb szénexportőrök, Ausztrália, Dél-Afrika és Indonézia 250-400 millió tonnás kitermelése eltörpül az igényhez képest. Oroszország szibériai szénlelőhelyeit ki lehetne termelni, de akkor az energiahordozót vasúton kellene Kínába szállítani, ami többe kerül a vízi úthoz képest - így további dráguláshoz vezet.

A dráguló szén felülírhatja a szén-dioxid-temetőkkel (CCS) kapcsolatos terveket is. A CCS-technológia lényege, hogy a szénerőmű szén-dioxid-kibocsátását földalatti tározókba pumpálják, így nem fokozza az üvegházhatást. Ám ha véget ér az olcsó szén korszaka, sem hagyományos, sem CCS-sel ellátott, "tiszta" szénalapú hőerőművet sem éri majd meg építeni.

"A kereslet növekedése és a fogyatkozó tartalékok elkerülhetetlenül a szén (és következésképp a szénalapú erőművek áramának) drágulásához vezetnek a világpiacon, még azokban az országokban is, amelyek jelenleg nem szorulnak szénbehozatalra. Úgy véljük, 2020 után a világ tartalékai nem lesznek elegendők az előre jelzett energiaigény kielégítésére, így korlátozni kell az egész társadalom energiafelhasználását, beleértve a mezőgazdaságot, az ipari termelést és a szállítást is" - ez a kutatók végkövetkeztetése. Hozzáteszik: mindenképpen aktualizálni kell az USA geológiai szolgálatának 1970-es évekbeli adatait a szénvagyonról, és világszerte növelni kell az ásványkincs-előrejelzések pontosságát.

"A megoldás: cserélni az elavult energiainfrastruktúrát, a lehető legtöbbet befektetni az energiatakarékosságba és a megújuló energiaforrások kiaknázásába, de még így is bele kell törődni abba, hogy lassulni fog a világgazdaság növekedési üteme" - tanácsolja Richard Heinberg és David Fridley.